A szakítószilárdság vizsgálati módszereiMarine Rudder Stock
A tengeri kormánylapát szakítószilárdságának tesztelése kritikus roncsolási eljárás, amelyet általában egy reprezentatív tesztrúdon hajtanak végre, nem pedig a tényleges alkatrészen. Az elsődleges cél annak ellenőrzése, hogy az anyag mechanikai tulajdonságai megfelelnek-e az osztályozó társaság meghatározott szabályainak és tervezési előírásainak. A tesztelés előtt egy hengeres próbatestet pontosan megmunkálnak ugyanabból a kovácsolásból, mint a kormánylapát, szabványos méretekkel, csökkentett középső idomhosszúsággal és nagyobb menetes vagy vállas végekkel a megfogáshoz. A minta eredeti átmérőjének és mérőhosszának pontos mérése elengedhetetlen a későbbi számításokhoz.
A vizsgálathoz egy univerzális szakítógépre van szükség, amely a pontosság érdekében kalibrálva van. A gép szabályozott, fokozatosan növekvő axiális húzóterhelést fejt ki a mintára, amíg meghibásodik. A próbadarab biztonságosan rögzítve van a gép felső és alsó markolatába. Kulcsfontosságú, hogy a mintát tökéletesen igazítsuk az alkalmazott erő központi tengelye mentén. Bármilyen eltolódás hajlítási feszültséget okozhat, ami pontatlan eredményekhez és potenciális idő előtti tönkremenetelhez vezethet, amely nem tükrözi az anyag valódi szakító tulajdonságait.
A vizsgálógép működésbe lép, folyamatos és egyenletes húzó terhelést fejt ki a mintára. A modern gépek olyan szoftverrel vannak felszerelve, amely a teljes folyamat során automatikusan rögzíti az alkalmazott erőt és a próbatest megfelelő megnyúlását. Ezeket az adatokat a feszültség-alakulási görbe létrehozására használják. A vizsgálat addig folytatódik, amíg a minta el nem törik. Az egész folyamatot gondosan figyelemmel kísérik, hogy megfigyeljék az anyag viselkedését, beleértve az folyáspontot, az egyenletes nyúlást és a tönkremenetel végső pontját.
A tesztet követően a rögzített adatokat elemzik. A végső szakítószilárdságot úgy számítjuk ki, hogy a próbatest által elviselt maximális terhelést elosztjuk az eredeti keresztmetszeti területével. A folyáshatár meghatározása annak a feszültségnek a meghatározásával történik, amelynél az anyag plasztikusan deformálódni kezd, gyakran meghatározott eltolási módszerrel. Továbbá a törési nyúlást a két törött darab egymáshoz illesztésével és a mérőhossz tartós növekedésének meghatározásával mérik, ami az anyag hajlékonyságát jelzi.
A szakítószilárdság, a folyáshatár és a nyúlás végső számított értékeit összehasonlítják a kormánylapát anyagminőségére meghatározott minimális követelményekkel. A sikeres teszt megerősíti, hogy az anyag alkalmas az igényes tengeri felhasználásra. Ezután átfogó tesztjelentés készül, amely dokumentálja az összes eljárást, a rögzített adatokat, a feszültség-alakulási görbét és a végső eredményeket. Ez a jelentés létfontosságú tanúsítványként szolgál a kormánylapát minőségére vonatkozóan, és jóváhagyásra benyújtják a hajóosztályozó társaság felügyelőinek.